A Z A N N A V Á R
R Ö V I D T Ö R T É N E T E
A kastély építése és fénykora ( 1852 - 1909 )
Gróf Zichy Pál Ferenc a mezőföld szívében található nagyhörcsöki birtokán építtette meg kastélyát Wéber Antal tervei alapján. A munkálatok 1852-ben kezdődtek, és mindössze három évig tartottak. A mór hatással fűszerezett neogótikus stílusú kastélyt felesége, göncruszkai Kornis Anna grófnő után Annavárnak nevezte el.
Az építkezés azonban ezt követően sem állt meg. A család bővülésének és egyre gyarapodó társasági igényeinek megfelelően az Annavár tovább épült Ybl Miklós tervei nyomán, a kor legmodernebb megoldásait felvonultatva.
A kastély hamar a család szellemi központjává vált. Bálok, szalonestek, vadászatok és jótékonysági rendezvények követték egymást, miközben a birtok modern mezőgazdasági mintagazdaságként is hírnevet szerzett. A gazdaság korszerű eszközei, a park gondos kertészeti kialakítása és a kor művészeit vendégül látó estek mind hozzájárultak a különleges atmoszférához. A család könyvtára, élő szalonja és gazdag műgyűjteménye komoly hírnevet szerzett a nagyhörcsöki birtoknak. Ennek köszönhetően az Annavár falai között megfordultak a kor legmegbecsültebb nemesei, művészei és politikusai is.
A századfordulóra az Annavár a környék kulturális és társadalmi életének meghatározó helyszíne lett, ahol az angol elegancia és a magyar hagyomány harmonikusan találkozott. 1909-ben azonban Zichy Pál Ferenc halála lezárta az alapítók aranykorát; a ház ugyan családi kézben maradt, de ragyogása lassan halványulni kezdett.
.
Örökség őrzői ( 1910 – 1938 )
Az alapítók után a kastély örökösei – rokonok, unokatestvérek, a Zichy család távolabbi ágai – vették át a birtok irányítását. Az épület ekkor már nem a fényűző bálok és vadászatok otthona volt, hanem inkább csendes családi rezidencia. A park gondozott maradt, a gazdaság működött, de a korszak hangulatát a visszafogottság és a lassú változás jellemezte. Az első világháború, majd a trianoni béke megrendítette a magyar arisztokrácia anyagi és társadalmi helyzetét. A család még őrizte az ősök örökségét, ám a társadalmi átalakulás és a gazdasági nehézségek egyre nyilvánvalóbbá tették, hogy a kastély régi pompája nem tartható fenn. Ezek az évtizedek az emlékek csendes évtizedei voltak. A múlt ragyogása még ott derengett a falak között, de már a hanyatlás előérzete lengte körül az épületet.
A bontás évei ( 1939 – 1942 )
A második világháború árnyéka végképp megpecsételte az Annavár sorsát. A fenntartás anyagi terhei elviselhetetlenné váltak, és az örökösök – kényszerből vagy kilátástalanságból – a kastély nagy részének lebontása mellett döntöttek. 1939 és 1942 között az értékes építészeti elemeket, díszes kőfaragványokat, korlátokat a parkban rendezetten helyezték el (ezeket aztán a háború alatt, valamint azt követő években elhordták). A főszárny falai lassan eltűntek, csak néhány melléképület, valamint a park idős fái őrizték a hajdani nagyság emlékét. Mire a háború teljes erővel kitört, a romantikus rezidencia már csak árnyéka volt egykori önmagának.
.
.
A háború vihara ( 1944 - 1945 )
1944 őszén Nagyhörcsök lakói már napok óta figyelték az égen Budapest felé tartó bombázókat. Bár közvetlen légitámadás nem érte a pusztát, a front közeledése egyre nyilvánvalóbb lett. 1944. december 6-án reggel nyolc órakor jelentek meg az első szovjet katonák a faluban. A helyiek a bunkerokból, óvóhelyekről figyelték az idegen katonákat, akik – minden nyelvi korlát ellenére – barátságosan közeledtek, gyerekeket emeltek ölbe, ételt kértek és kaptak, gyakran énekelve tértek vissza a harcból.
A következő hónapokban Nagyhörcsök valódi hadszíntérré vált, többször is gazdát cserélve a szovjet és a német csapatok között. A helyiek is csatlakoztak a szovjet csapatokhoz utakat és hidakat javítva, bunkereket ásva. A harcok emlékezetes, drámai epizódja volt 1945. február 12-én a "Csíra-istálló" körüli összecsapás: a németek hátráló egységei két mesterlövészt hagytak hátra, akiket a szovjetek tüzérségi előkészítés után próbáltak meg kiiktatni. Az istállóban menedéket kereső civilek – köztük asszonyok, gyermekek és jószágok – fejük fölött süvítő golyók között vészelték át az órákig tartó küzdelmet, miközben egy asszony ott hozta világra gyermekét. A harcban harminchat szovjet katona esett el, a két német mesterlövészt végül lelőtték.
A frontváltásoknak súlyos áldozatai voltak, az iskolát, a major épületeit, lakóházakat rommá lőttek, a gazdag állatállomány pedig szinte teljesen megsemmisült, ráadásul a harcok után is sokan estek el a hátrahagyott aknák miatt. A harcok az Annavárat sem kímélték. Berendezéseit és a megmaradt könyveket elégették, majd nyugati szárnyát egy rakétatalálat okán - amely után menthetetlenné vált - végleg lebontották.
A küzdelmek 1945. március 21-én értek véget, amikor a szovjet csapatok végleg kiűzték a németeket. A kastélyt körülölelő erdőkben ma is felfedezhetők a lövészárkok nyomai – némán őrizve a háború emlékét.
Államosítás és Állami Gazdaság ( 1945 – 1994 )
A háború utáni évtizedek nem kímélték az Annavárat. A frontvonalak elvonulása után a kastély belső terei fokozatosan pusztultak: a harcokat átvészelt bútorokat, dísztárgyakat elhordták, a tető és a falak állaga egyre romlott. Az épület végül állami tulajdonba került, és nem termelőszövetkezet, hanem egy állami gazdaság kezelésébe adták.
1953-ban a kor igényei szerint az épületeket felújították, majd ide költözött az Állami Gazdaság központja. A reprezentatív főszárny helyére később szocialista realista ("szocreál") stílusú üzemi konyha és étkező épült, főfalai ma is állnak, némán jelezve az átalakulás korszakát.
A gazdaság nem csupán munkaszervezet volt, hanem a környék kulturális életének központja is. Népi táncegyüttes és színjátszó csoport szórakoztatta a dolgozókat, gyakran más településeken is fellépve, de a sportélet is különösen pezsgő volt. 1951-ben a gazdaság labdarúgócsapata megnyerte a járási bajnokságot, atlétáik futásban és távolugrásban is kiváló eredményeket értek el.
A kastély parkjában futballpálya létesült, melyet a Budapesti Honvéd SE nyitó mérkőzése avatott fel a helyiek ellen. Később teniszpálya, rózsakert, klubhelyiség, kuglipálya és egy körszínpad is létesült a parkban.
A gazdaság mindennapjai a nagyüzemi termelés ritmusát követték. Állandó dolgozóinak száma elérte a 400 főt, amelyet mintegy 150 idénymunkás egészített ki. Az üzemi konyha olykor több mint ötszáz ember számára biztosított meleg ételt nap mint nap.
A Nagyhörcsöki Állami Gazdaság később a Mezőfalvi Kombinát része lett, amellyel együtt működött egészen 1994-ig, a privatizáció lezárultáig. E korszak nyomai – a szocreál épületrészek, a sportpálya, a régi rózsakert maradványai – ma is emlékeztetnek arra, amikor az Annavár nemcsak gazdasági, hanem közösségi központ is volt a Mezőföld szívében.
.
.
Út a megsemmisülés felé ( 1994 – 2017 )
A rendszerváltás ebben az esetben egyáltalán nem hozott megnyugvást az Annavár számára. Bár a megmaradt épületrészek magántulajdonba kerültek, és nagyszabású felújítási terv is körvonalazódott – elegáns szállodát álmodtak az egykori kastélyból –, a munkálatok kedvezőtlen körülmények között indultak. A régi istállóban működő vágóhíd komoly akadályt jelentett, a gazdasági válság pedig elapasztotta a befektetett tőkét.
A félbemaradt átalakítás nemcsak megakasztotta a helyreállítást, hanem tovább rontotta az állagmegóvást is. A privatizációt követő években az épület állapota évről évre romlott: a tető szitaként engedte át a vizet, a födémek beszakadtak, a falakról a vakolat peregni kezdett. A kastély kő építőelemeit, valamint tégláit sokan építőanyagként hordták el, díszítései lassan eltűntek, homlokzata megkopott, elveszítve egykori eleganciáját.
Külön fejezetet jelentett a déli szárny története, ahol a korábbi gazdasági épületrészben vágóhíd létesült, amely egészen 2015-ig folyamatosan működött.
A hajdani park bozóttá vadult, a díszfák elöregedtek, vagy kivágták őket, a gondosan kialakított sétányok nyomtalanul eltűntek.
A helyiek emlékeiben még élt a régi Annavár legendája, ám a valóságban az épület lassan romhalmazzá vált. Évről évre közelebb sodródott a végleges pusztuláshoz, mintha már csak a bontást várta volna.
Felújítás ( 2018 – ∞)
A 2017 - 2018 -as évek fordulóján reményeink szerint véglegesen megfordult az épület sorsa. Ezekben az években több részletben sikerült megvásárolni a megmaradt épületrészeket azzal a céllal, hogy nem csupán megmentsük, hanem új, méltó funkciót is adjunk neki. Ekkor végre megkezdődhetett a szerkezeti megerősítés és a park rendbetétele.
A felújítás a lehetőségeinkhez mérten folyamatosan halad, s bár még hosszú évtizedek munkája áll előttünk, lépésről lépésre, tégláról téglára mentjük meg a múlt eme apró, de számunkra értékes darabját.
.
Az Annavár ma már nem pusztán épület. Klasszikus zenei koncertek, kamara kiállítások, irodalmi estek és közösségi rendezvények helyszíne, ugyanakkor élő családi otthon és a birtok egyik központja is.
Szellemiségével egy olyan közösséget hív életre, amelyet a kastélyhoz kötődő emberek, az értékmentés elhivatottjai, vagy támogatói, iparművészek, képzőművészek, zenészek és a művészetet szerető látogatók alkotnak. A romjaiból folyamatosan újjáéledő Annavár egyszerre tiszteleg a múlt előtt és nyit teret a jelen kultúrájának – bizonyítva, hogy a történelem viharai után is van újjászületés